NAPLÓ

Ma van a teljes döglés napja. Tegnap itt voltak a lányok utó szülinapozni, sütés főzés egyebek. Túléltük a Viki-Attila ismerkedési cirkuszt. Nem is volt cirkusz, Attila csendes volt nem sokat szólt, Viki se nagyon, egymáshoz meg főleg nem. Bebi hozta a szokott formáját. Szóval az idő mindent megold. Reggel a Gyuri hívott, sajnálatát fejezte ki az ügyben, hogy gyakorlatilag a szüleim minden örökségből ki akarnak zárni (pedig úgy szeretnek, én vagyok a mindenük...) Azt javasolta minél előbb menjek el innen, ő mindent megtesz azért, hogy a házat el tudjuk adni, és biztosított rá számíthatok és nem fog átvágni. Ezt mindig is tudtam, én sem tudnám őt becsapni. A véd és dac szövetség még meg van közöttünk. Talán már kezdi kiheverni, hogy 25 év után elhagytam. Elhagytam de mindig is fogom szeretni, van három csodálatos lányunk és volt szép 25 évünk, de mégis lépnem kellett, magam sem tudom miért. Talán erre szólt a mi „örök” eskünk, a gyerekek felnevelésére… azt hittem együtt öregszünk meg…nem nagyon érti a környezetünk mi történt, mi voltunk a minta házaspár. Mégis el kezdtem kifelé nézegetni, valami nagyon hiányzott, de nem tudtam mi…ma már tudom, az amit az Attilától megkapok. Tudom, hogy a Gyuri szeretett nagyon szeretett, szeret ma is, stabilan, biztonságosan, de sokszor érezni szerettem volna és nem tudni. Nem úgy adta a szeretetét ahogy nekem kellett volna, ezt ma már ő is tudja és belátja, de már késő. Barátságként indult a szerelmünk és barátságként lett vége is.